A Tang-dinasztia (időszámításunk után 618-907) idején a kínai feudális társadalom aranykorát élte gazdasági és kulturális téren, az építészeti technológia és a művészet szintén nagy haladást ért el. Az ekkor készült építmények impozánsak és nagy odafigyeléssel tervezték őket meg.

A kínai építmények tervezése ebben az időszakban rengeteget fejlődött. Changanban (a mai Xianban), az egykori Tang-dinasztia fővárosában és Luoyangban, a keleti fővárosában hatalmas palotákat, császári üdülőket, hivatalnoki rezidenciákat építettek, amelyeket építészetileg ésszerűbben rendeztek el. Changant, a világ akkori legnagyobb városát, az ősi kínai fővárosok közül a legnagyobb odafigyeléssel tervezték. A Changanban épült Daming nevű császári palota rendkívül látványos, a rom több mint háromszor nagyobb területen helyezkedik el, mint a Tiltott Város.

A Tang-dinasztia faszerkezetű építményeiben megvalósult a művészeti pompa és a szerkezeti rendszer tökéletes ötvözete, a gerendás ívek, az oszlopok, a gerendák és más alkotórészek az erő és a szépség elegyét jelenítik meg. A Tang-kori építmények egyszerűek, de élénk színűek. A Shanxi tartománybeli Wutaishan hegység Foguang templomának nagyterme jellegzetes Tang-kori épület, mely a fent említett jegyekkel rendelkezik.

Emellett a Tang-dinasztiabeli tégla- és szikla szerkezetű építményeket is tökéletesítették, a buddhista tornyokat szinte teljes egészében téglából és kőből építették. A xiani Vadludak Nagy és Kis Pagodája, valamint a Daliban található Qianxun torony a Tang-dinasztia idejéből fennmaradt tégla- és kőépítmények Kínában.