Kína az emberré válásnak egyik fontos színhelye. Több mint 1 millió évvel ezelőtt a kínai nemzet ősei már elkezdték kialakítani társadalmi életüket Kína hatalmas földjén. Az 1,7 millió évvel ezelőtt élt yunnani Yuanmou ősember, a 800 ezer évvel ezelőtt élt shaanxi Lantian ősember és 50-60 ezer évvel ezelőtt élt pekingi ősember, valamint több tucat más ősemberfajta maradványainak lelőhelyét találták meg a Jangce és a Sárga-folyó medencéjében.
Kína hosszú múltra visszatekintő civilizációt mondhat magáénak, írott történelme több mint 5 ezer éves. A kínai mezőgazdaság és kézművesség virágzó volt az őskorban is. Kína kultúrája nemcsak ragyogó, sokszínű, hanem rendkívül életerős is. Így például a selyem, a tea, a porcelán, a kertépítés, a barlangi faragások, a szobrászat, a hagyományos kínai orvoslás, a harcművészetek (wushu), az írások és könyvek mind ezt bizonyítják. Sok ókori építmény, így pl. a Nagy Fal, a Peking?Hangzhou közötti híres mesterséges Nagy-csatorna, a Qing és Han dinasztiák postaútjai, a sichuani több mint 2 éves Duijain- öntöző csatornarendszer, a guangxi Lin-csatorna és a xianjiani földalatti vezetékrendszer a kínai nemzet drága kulturális örökségéhez tartoznak.
A történelmi nevezetességek és természeti szépségek, valamint a ritka állatok és növények rezervátumai egyúttal a mai nemzedék számára lehetővé teszik a turisztika fejlesztését és a tudományos kutatás kibontakoztatását is. Kínában a gazdasági építés keretében, a reformok és kifelé nyitás politikájának bevezetése során 119 idegenforgalmi központot alakítottak ki, ebből 21-et az ENSZ a világ kulturális és természeti örökségének listájára sorolt. Az utóbbi években kiválasztották a tíz legjelentősebb nevezetességet. Ezek: a Nagy Fal, a Pekingi Téli Palota, az anhui-i Huang Shan-hegy, a hangzhoui Nyugati-tó, a guilini karsztvidék, a Jangce folyó három szorosa, a suzhoui kertek, Xi'an-ban Qin Shi Huang császár sírjának agyaghadserege, a chengdei üdülő, a tajvani Nap és Hold tava. Kína hatalmas területén annyi a híres hegy és folyó, mint a csillag az égen. Híres emberek és nevezetességek is bőven akadtak.
Kína területe, fekvése
Kína a világ egyik legnagyobb országa. Szárazföldi területe 9.6 millió négyzetkilométer, ez körülbelül a Föld egytizenötödét és Ázsia egynegyedét teszi ki, megfelel több mint 30 európai ország együttes területének. Így Kína a harmadik legnagyobb ország a világon Oroszország és Kanada után. Ezen kívül az ENSZ tengerjogi egyezményének alapján és Kína álláspontja szerint körülbelül 3 millió négyzetkilométer tengeri vízterülettel is rendelkezik.
Kína a földgömb északi részén fekszik, teljes területe, beleérve a tengeri területeket és szigeteket, az Egyenlítőtől északra található. Észak?déli irányban Hainan tartomány Zengmu zátonyától (északi szélesség 3°58') a Heilongjiang folyó fő hajózóútjának középvonaláig (53°31'10'') 5500 kilométer a távolság, nyugat?keleti irányban pedig a Xinjiang Uygur Autonóm Területen lévő Pamir hegységtől (keleti hosszúság 73°22'30'') a Heilongjiang és Wusuli folyók összefolyásáig (135°2'30'') 5200 kilométer.
Kína szárazföldi határa több mint 20 ezer km hosszú, keletről, Kína és Korea határától az óramutató járásával ellentétes irányban haladva a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Oroszország, Mongólia, Kazahsztán, Kirgízia, Tadzsikisztán, Afganisztán, Pakisztán, India, Nepál, Szikkim, Bhután, Burma, Laosz és Vietnam ? összesen 15 ország határolja. A kínai szárazföldet keleten és délen a Bohai-tenger, a Sárga-tenger, a Kelet-kínai-tenger és a Dél-kínai-tenger szegélyezi. A Kelet-kínai-tenger és a Dél-kínai-tenger túloldalán van Japán, a Fülöp-szigetek, Malajzia, Indonézia és Brunei. A kínai szárazföld partvonala több mint 18 ezer km hosszú, Északtól a Yalujiang-folyó torkolatától délen a kínai?vietnami határon lévő Beichanhe folyó torkolatáig olyan az alakja, mintha az újhold emelkedne ki a tengerből.
Kína északnyugati rész aszályos, száraz vidék, itt terül el a nagy kiterjedésű rideg, kietlen Góbi-sivatag. A táj azonban nem mindenütt kopár. Számos hegység is magasodik erre, így például Gansu tartományban a Qilian-hegység, a Xinjiang Uygur Autonóm Területen a Tian Shan, a Kunlun, az Altáj. Ezek átlagos tengerszint feletti magassága több mint 4000 méter, legmagasabb csúcsaik a 6000-7000 m-t is meghaladják. Természetes akadályként feltartóztatják a párás légáramlatokat, ezért itt szinte minden hegység csapadékban gazdag. Vannak olyan hegyvidékek, ahol az éves csapadék 5-600 milliméter között mozog, annyi, mint amennyi Észak-Kínában. A hegyekben az időjárás hidegebb, ezért itt kevesebb nedvességet párologtat el a talaj, a fák és a növényzet jól fejlődnek, több hegységet erdők és legelők borítanak. A csapadék általában hó formájában esik. Évezredek óta halmozódik fel ez a hó a hegycsúcsokon, így számos gleccser képződik, amelyek lassan ereszkednek le a völgyekbe, a hóhatár alatt pedig patakokká, illetve hömpölygő folyókká válnak. Ahol a folyók kilépnek a hegyek közül, ott több száz kilométer hosszú oázisgyűrű alakult ki a hegylábaknál és a sivatagok szélén. Erre jó példa a Qilian-hegység északi, a Tian Shan északi és déli, valamint a Kunlun hegység északi lábainál fekvő oázisok füzére. Bár itt az oázisokon kívül rendkívül zord természeti viszonyokat találunk, de az utak által behálózott zöld részeken, a sűrűn lakott területeken a kultúrnövények, a gyümölcsfák és a virágok szépen fejlődnek a termékeny földeken.
Az itt élő, különböző etnikai csoportokhoz tartozó lakosok a búzán és más gabonaféléken kívül a helyi adottságoknak megfelelően kertészettel, gyümölcstermesztéssel és más helyi specialitásokkal foglalkoznak. Itt termesztik a manaizi nevű, mag nélküli szőlőfajtát, a hámi nevú édes, zamatos sárgadinnyét, amelyek nagy hírnévre tettek szert bel- és külföldön egyaránt. Ha az ember Gansu tartományból a Xinjiang Uygur Autonóm Területre érkezik, rövidesen Turpan vidékére érkezik. Ez gyakorlatilag egy medence. Legmélyebb pontja, az Ayding-tó a tengerszintnél 155 méterrel mélyebben fekszik. Ez a második legalacsonyabb pont a szárazföldön. Itt állandóan aszály van. Az évi csapadék alig 10 milliméter. Nyáron elképesztően meleg az idő, nappal a hőmérséklet 37-38 fok között mozog. Ezért a Turpan-medencét „Tűzvidékként" is emlegetik. Ki gondolná, hogy a rendkívül szélsőséges időjárású medence peremén egy termékeny oázis terül el? Ez annak köszönhető, hogy a Tian Shan hegyláncainak csúcsait örökhó borítja, melynek egy része nyáron elolvad, és az ebből fakadó bő víz táplálja és teszi termékeny oázissá ezt a kietlen vidéket.
Turpan híres magas cukortartalmú, zamatos, különleges ízű szőlőjéről és dinnyéjéről. Külön említést érdemel, hogy ezek a növények a sivatag által körülvett oázisokban teremnek, nincs szükség a vegyszerezésre, permetezésre, ezért kitűnő biotermékek, melyek nagy keresletnek örvendenek a világpiacon.
Az oázisokban igen szűkösek a vízforrások. A párologás mérséklése érdekében az emberek föld alatti öntözőcsatorna-rendszereket hoztak létre, ily módon öntözik a gyümölcsöskerteket és a szántóterületeket. Szakaszonként aknákat ástak a csatornák karbantartásának megkönnyítéséért. A karbantartással foglalkozó emberek minden évben ezeken a függőleges aknákon keresztül iszaptalanítják a csatornákat. Így aztán ha valahol iszapdombbal találkozunk, biztosak lehetünk benne, hogy ott éppen egy öntözőcsatorna-rendszer van a föld alatt.
A több mint 1000 öntözőcsatorna behálózza az egész Turpan-oázist. Együttes hosszúságuk meghaladja a 3000 kilométert. Évente több mint 600 millió köbméter vizet szállítanak. Ezek a földalatti öntözőcsatorna-rendszerek öntözik a Turpan-oázis termőföldjeinek több mint 80%-át.
A Turpan-oázis mellett Xinjiangban még több más oázis is van, így a Shihezi-, a Kuerle-, az Aksu-, a Kashi- és Hetian-oázis, míg Gansu tartományban a Zhangye-, a Wuwei- és a Jiuquan-oázisok találhatók.
Kínában a zhuang és a huj kisebbség után az ujgur a harmadik legnagyobb lélekszámú nemzeti kisebbség. Összlétszáma 6 millió fő. Legtöbbjük Xinjiangban, annak déli oázisaiban él. Az ujgurok az ókori huihe népcsoport leszármazottjai. Ez a népcsoport több száz év alatt fokozatosan integrálódott az ott élő hanok, azaz a kínaiak és a többi népcsoport közé. Így született meg az ujgur kisebbség. Az ujgurok főként öntözéses földműveléssel foglalkoznak. Búzát, rizst, kukoricát, gyapotot, lent, gyümölcsöket termelnek.
Az ujgur kereskedő nép. A híres Selyemút Xinjiangon vezetett keresztül. Nemzedékek éltek itt kereskedésből. Nemcsak mezőgazdasági termékeiket adják el a piacon vagy a híres vásárokon, hanem színpompás szőnyegeiket és egyéb gyapjúcikkeiket is. A gábá nevű, különleges motívumokkal és berakásokkal díszített sapka az ujgur népviselet egyik tipikus kelléke. A külföldi turisták is szívesen vásárolják. A Kunlun hegység lábánál fekvő Hetian járás viszont jádekincséről híres. Az itt készült jádekőfaragványokat mindenütt a világon ismerik.
A reform és a külföld felé nyitás politikájának megvalósulása óta az ujgurok kereskedelme is megélénkült. A Tarim-medence nyugati részén fekvő Kashi Dél-Xinjiang egyik fontos kereskedelmi központja. Az utcákon egyik bazár követi a másikat. A tömegcikkek mellett itt számos helyi specialitás, finom gyümölcs és dinnye is kapható. A bel- és külföldi turisták szívesen keresik fel a nyüzsgő, forgalmas bazárokat.
Az ujgur nemzetiség saját nyelvvel és írásbeliséggel rendelkezik. Számos gyönyörű népmese, monda és legenda száll szájról szájra. Az „afantikat", a mesemondó nagyapókat mindenki jól ismeri az egész országban, sőt külföldön is.
Xinjiangban az ujgur nemzetiség mellett hanok, kazahok, hujok, keerkezik és más népcsoportok is élnek. Az ujgurok egyenes jellemű emberek, férfiak, nők, idősek fiatalok egyaránt szeretnek lovagolni. Népszerűek a birkózóversenyek és a birka birtoklásáért folyó vetélkedők. Említést érdemel a keerkezi népcsoport, amely rendkívül szívélyes és vendégszerető, mindig a legfinomabb falatokkal, például a birka errefelé különösen kedvelt fejhúsával kínálja vendégeit.
A Selyemút
Az ókorban a „Selyemút" egy híres kereskedelmi útvonal volt, amely Chang'anból (a mai Xi'anból) indulva Gansu tartomány keleti részén a Hexi-völgyön át a Yumen és a Yang bástyákat érintve érkezett Xinjiangba, majd tovább haladt Közép- és Nyugat-Ázsián keresztül, s végül elérte Európát. Annak idején főleg kínai selyemárukat és más textilcikkeket szállítottak ezen az úton, ezért az emberek „Selyemútként" emlegették. Az idők folyamán a Selyemút sokfelé vezetett, több útvonal is kialakult. Nemcsak selyem- és más textilárukat szállítottak, hanem más árucikkeket is. Ezek az útvonalak kulturális kötelékekké váltak, amelyek összekötötték Kínát más ázsiai és európai országokkal és fontos szerepet játszottak a világméretü civilizáció kialakulásában.
